|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 31 találat | lapozás: 1-30 | 31-31 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Fazekas Mihály 2000. április 5.Ápr. 14 és 16-a között, hetedik alkalommal rendezik meg a Kölcsey Ferenc Kollégiumban /Szatmárnémeti/ a hagyományos Kölcsey Napokat. Az egyik meghívott Fodor István, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze, aki előadást tart majd a magyar állam megalapításának ezredik évfordulója kapcsán. A Kölcsey Napok keretében Jókai Mór születésének 175. évfordulója alkalmából, méltatják a magyar irodalom legnagyobb romantikusát. Az irodalmi kávéház vendége Fábián Imre nagyváradi író lesz. A tanulók történelmi vetélkedőjének témája: a magyar államiság ezer éve. A vetélkedőn részt vesznek Debrecenből a Fazekas Mihály Gimnázium, Nyíregyházáról a Kölcsey Ferenc Gimnázium, Vásárosnaményből a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium, Nagybányáról a Németh László Líceum, Székelyudvarhelyről a Tamási Áron Líceum, valamint a két szatmárnémeti magyar nyelvű középiskola, a Hám János Iskolaközpont és a Református Gimnázium képviselői. /Simon Levente: Kölcsey Napok - hetedszer. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), ápr. 5./2000. szeptember 26.Szilágysomlyón idén is nagy sikerrel szervezték meg a Báthory-napokat. A kétnapos rendezvény több száz érdeklődőt vonzott Szilágysomlyóra. Az ünnepség szept. 23-án - a hagyományokhoz hűen - orvostovábbképzővel kezdődött, melyet pedagógus-továbbképző követett. Sikeres volt a néprajzi kiállítás, majd a Miklosovits László grafikáiból álló tárlat, valamint a szarvasi kamarakórus előadása. Késő délután kiosztották a Szilágysági Magyarok díszokleveleket is; a díjazottak a következők voltak: Barkász Bálint, Veres László, Sipos László, valamint Szaleczky László, Finta Edit és Madár Gyula. Szept. 25-én a Báthory-templomban tartott ökumenikus istentisztelet után a Sárkányfog-érdemrend átadására került sor. A Báthory István Alapítvány által három évenként kiosztott aranyfokozatot az idén Fazekas Mihály (a nyírbátori fúvószenekar vezetője), valamint Acsády Elek volt alapítványi ügyvezető elnök kapta. A templom falába épített lengyel emléktáblánál beszédet mondott Miecislav Olender, a bukaresti lengyel nagykövetség tanácsosa, valamint Sipos Ilona kolozsvári magyar konzul. A szilágysomlyói Báthory-napokat végül a nyírbátori ifjúsági fúvószenekar és Mazsorett-csoport várkerti fellépése zárta. /Szilágysomlyó. Báthory István ünnepe. = Szabadság (Kolozsvár), szept. 26./2000. november 17.Muhi Miklós, a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Kollégium igazgatója leszögezte, hogy számukra jelenleg a legfontosabb oktatási probléma a választható tantárgyak, az úgynevezett opcionálisok problémája. Szeretnének a tanulók számára minél széleskörűbb választási lehetőséget teremteni. Lépni szeretnének az elharapózó egyoldalúság, szakbarbárság ellen. Szeretnék bevezetni a retorikát, a pszichológiailag megalapozott önismeretet, valamint a protokoll- és viselkedéstant. Ez utóbbi esetében a debreceni Fazekas Mihály Gimnázium szaktanárainak a segítségére támaszkodnak. /Kereskényi Sándor: Muhi Miklós iskolaigazgató: A Kölcsey arra törekszik, hogy végzősei versenyképesek legyenek. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 17./2002. április 3.A 2001-es Hargita Kalendárium válogatást közölt Mirk László csángó versgyűjteményéből. A csíkszeredai magyartanár, néprajzkutató akkoriban elmondta, hogy hosszú évek során sikerült egybegyűjtenie a csángókról szóló, avagy rájuk utaló lírai alkotásokat. Újságkivágásokból, könyvoldalak fénymásolataiból álló vastag paksamétából válogatott csokornyi verset a kalendárium olvasói számára. Mirk László gyűjteménye megjelent Az ember ott a legfájóbb magyar /Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda/címmel, Jékely Zoltán versének címét kölcsönözve. Az előszót Halász Péter írta. A könyv első részében ismeretlen csángó szerzők alkotásai, több évszázada lejegyzett népi alkotások, XIX. és XX. századi gyűjtésekből származó énekek, balladák szövegei, majd kortárs csángó költők ? Lakatos Demeter, Gábor Felicia, Duma-István András, Demse Márton ? versei olvashatók. /Sarány István: Az ember ott a legfájóbb magyar. = Hargita Népe (Csíkszereda), ápr. 3./ Alcíme eligazító: Versek a csángómagyarokról. Az első jelentékeny költő, aki említést tesz a csángókról, a Moldvába szakadt magyarokról, Csokonai Vitéz Mihály, aki Marosvásárhelyi gondolatok című nagyívű költeményében említi fel sorsukat. Talán panaszdaloknak is nevezhetnénk a verseket: Csokonaitól Fazekas Mihályon át Kovács Istvánig és Vári Attiláig a magyar költők mindig is igyekeztek vállalni, felmutatni, közérthetővé tenni ezt a sorsot. /Bogdán László: Hallod-e, te sötét árnyék? - egy antológia margójára. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 13./2003. október 14.Aradon okt. 9-én megtartották az új évad első előadását a Kölcsey Egyesületben: Pávai Gyula tanár Csokonai Vitéz Mihály életéről beszélt a költő születésének 230. évfordulója közeledtével. A most indult évadban Mikes Sarolta Fazekas Mihályról tart előadást, Ruja Ildikó Berzsenyi Dánielről, Pávai Gyula Katona Józsefről és Vörösmarty Mihályról, Petőfi költészetének különböző területeit Rudolf Ágnes, Ruja Ildikó, Ujj Ágnes és Pávai Gyula mutatják be, Arany János munkásságát Piroska Katalin (Magyarország) ismerteti. /Benke Tímea: Évadnyitó Kölcsey-csütörtök. = Nyugati Jelen (Arad), okt. 14./2004. február 24.Nagyváradon hét tagú testület jött létre Biró Rozália alpolgármester vezetésével, amely a nyugdíjasok sokrétű problémáin szeretne változtatni. A testület tagja Wéber Csilla pszichológus, a PKE pszichológia tanszékének vezetője, Pásztai Ottó, a Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnöke, Szombati-Gille Ottó rendező, Budaházy István, a vasutaskórház korábbi főgyógyszerésze, Fazekas Mihály és Kiss László Attila a nyugdíjasok szövetségétől. Nyugdíjas klubokat akarnak. Az első találkozási lehetőség február 27-én lesz. A rendezvény mottója: Add, a kezed!" Első lépésben kérdőívek segítségével próbálnak reális képet alkotni a nyugdíjasok problémáiról. /(Balla Tünde): Add a kezed! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), febr. 24./2004. március 6.A múlt évben több településről jelezték: falufüzet, kismonográfia, prospektus készül róluk. Köztük szerepel Kilyén, Kökös, Hatolyka, Gelence, Málnás, Ozsdola, Páké, Bodok, Uzon, Csomakőrös. Háromszék 122 vidéki településeiből a falvak alig egyötödének van önálló nyomtatott falufüzete, kismonográfiája. Alsó-Háromszéken és az Oltfejben nyomtatott vagy sokszorosított falufüzettel-szórólappal büszkélkedhet Árkos, Sepsikőröspatak, Zalán (egyház), Réty (iskola), Mikóújfalu (katolikus egyház), Illyefalva, Sepsimagyarós, Étfalvazoltán, Szentivánlaborfalva. Felső-Háromszéken és Orbaiszéken Zabolának, Kiskászonnak (búcsújárók háza), Bitának (a Háromszékben megjelent sorozat), Futásfalvának, Berecknek, Papolcnak, Barátosnak, Torjának van átfogóbb falufüzete. Erdővidéken és Székföldjén kiadványok vannak Uzonkafürdőről, Erdőfüléről, Vargyasról, Bölönből, Köpecről (Gáspár József-féle falutörténet), Hidvégről. Több településről készült históriás írás, de anyagiak hiánya miatt ezeket nem adták ki. Ezek közé sorolható Bardoc (Fazakas Mihály kézirata), Nagybacon (néhai tanító kézirata), Szárazajta (Mihály Gábor ny. tanító kézirata), Magyarhermány (néhai Máthé János teljes falumonográfiája), Angyalos (néhai tiszteletes Bartha Sándor kézirata), Aldoboly (Deák József ny. lelkipásztor kézirata), Sepsiszentkirály (Kovács Sándor volt református lelkész falutörténete), Kálnok (a múlt századi Unitárius Közlönyben), Nagyborosnyó (néhai református tiszteletes Nagy Lajos falumonográfiája) és Szárazpatak (Márton Emil ny. tanító falutörténete). A sor azokkal az elfekvő kéziratokkal bővítő, amelyeket vidéki értelmiségiek, tanítók, lelkészek készítettek, de polcokon, fiókok mélyén várják, hogy a maiak kiegészítsék az azóta történt eseményekkel, irodalmi jegyzettel, térképekkel, fényképfelvételekkel, és megfogalmazzák azt is, hogy mit vár az illető település a jövőben, főleg a községgazdálkodás, falufejlesztés, közművesítés, infrastruktúra tekintetében. /(kgyz): Nyomtatványok Háromszék és Erdővidék falvairól. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 6./2004. július 10.Szilágycsehi diák-színjátszók külföldön jelenítik meg a Ludas Matyi történetét július közepén. Szlovákiában Rozsnyón és Kassán, Magyarországon Egerben és Egercsehben mutatják be Fazekas Mihály főműve, a Ludas Matyi egy eredeti magyar rege négy felvonásban (1817) című elbeszélő költeménynek színpadi változatát. A diákcsapat a darabot magyar, angol és román nyelven mutatja be, tervek szerint szeptember elején Vatra Dornei-ben. /Ludas Matyi Szilágycsehből indul. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 10./2004. december 17.Megalakulásának 15. évfordulóját ünnepli az RMDSZ dec. 18-án a marosvásárhelyi Kultúrpalotában. E rendezvény során adják át – immár hagyományosan – az RMDSZ Ezüstfenyő Díjait is, amelyet azoknak a személyeknek adományoznak, akik kiemelkedő munkát végeztek a jogtalanul államosított föld-, erdő- és ingatlantulajdon visszaszolgáltatásának, valamint az RMDSZ programjának megvalósítása érdekében. Idén 27 személy részesül Ezüstfenyő Díjban: Baka Mátyás, a Kovászna Megyei Tanács alelnöke, Kézdivásárhely; Bódi György állategészségügyi asszisztens, Ürmös; dr. Brendus Gyula sebész szakorvos, Nagyenyed; Csávossy György agrármérnök, Csombord; Domokos Géza író, Sepsiszentgyörgy; Fazakas Mihály kohómérnök, Medgyes; Ferencz Alajos bányalakatos, Csíkszentdomokos; Földes Béla kórházigazgató, Nagyvárad; Frunda György szenátor, Marosvásárhely; Horváth Levente közgazdász, Arad; id. Deák Ferenc RMDSZ-elnök, Kisbács; Ilyés Gyula polgármester, Szatmárnémeti; dr. Iszlai Árpád fogorvos, Szászrégen; Komáromi Attila jogtanácsos,Gyulafehérvár; Koszorús Zoltán bányamérnök, Beszterce; Kötő József, az EMKE elnöke, Kolozsvár; Ladányi Kinga szenátori irodavezető, Székelyudvarhely; Lokodi Anna alpolgármester, Uzon; Ludescher István alpolgármester, Nagybánya; Mikó Lorinc jogtanácsos, Kolozsvár; Nagy András polgármester, Szászrégen; Nagy Zsolt, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, Kolozsvár; Pop Imre polgármester, Kraszna; Sófalvi László, a területi RMDSZ ügyvezető elnöke, Székelyudvarhely; Szepessy László, az RMDSZ Elnöki Hivatalának igazgatója, Marosvásárhely; Vida Gyula közgazdász, Szilágysomlyó; Winkler Gyula, az RMDSZ Hunyad megyei szervezetének elnöke, Vajdahunyad. /15 éves az RMDSZ. = Népújság (Marosvásárhely), dec. 17./2007. május 22.Újra gimnáziumi drámaosztályt indítanak a következő tanévben a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Gimnáziumban. A Fazakas Mihály színművész-tanszékvezető által irányítandó osztályt – az ország egyetlen magyar nyelvű drámaosztályát – húszfősre tervezik, s az ország egész területéről várják a színészmesterség alapjaival ismerkedni kívánókat. Fazakas Mihályt 2000-ben megkereste Kerezsi János, a sepsiszentgyörgyi művészeti líceum igazgatója, hogy el kellene indítani egy drámaosztályt. Fazekas akkor fejezte be Marosvásárhelyen a színiakadémiát, hazajött és elkezdték. 2001-ben indult a második osztály, majd kis szünet után, 2005-ben kezdett a harmadik osztály, és most lesz a negyedik. Úgy tervezik, hogy kétévente indítanak drámatagozatos osztályt. Fazakas jó kollégákat is talált, a művészi beszédet Molnár Gizella színművész tanítja, színháztörténetet Salamon András, bábképzést Nagy Kopeczky Kálmán, logopédus Antal Anita, a mozgást Bordás Attila oktatja. /Turoczki Emese: Értékrend önismeretből. = Új Magyar Szó (Bukarest), máj. 22./2008. január 4.1964 januárjában, a kolozsvári utcanevek nagy „szovjettelenítése” hevében, amikor az olyan “szovjet” neveket, mint Apáczai Csere János, Benedek Elek, Bethlen Gábor, Kossuth Lajos, Tótfalusi Kis Miklós, Báthori István, Fazekas Mihály stb. eltüntették, megjelent az első bulevard – az addigi Kossuth Lajos utca és a Vörös Hadsereg útja (azelőtt Magyar utca) összevonásával. A felülről irányított nagyzási hóbort nyomán aztán a regáti eredetű bulevardok szaporodásnak indultak Kolozsvárt is. Így az addigi szerény, lényegében mezei út, a Szentgyörgyhegyi út – minthogy itt építették föl a város egyik ipari szörnyetegét, a Nehézgépgyárat – a Munka bulevardja, sugárútja lett. /Asztalos Lajos: Megsugarasított utcák. = Krónika (Kolozsvár), jan. 4./2008. január 11.Diószegi Sámuel botanikus és Fazekas Mihály, a Ludas Matyi későbbi szerzője alkotta meg 1807-ben a Magyar füvészkönyvet, amely nemcsak korszerűen rendszerezte, hanem magyarított nevekkel is ellátta a Magyarországon ismert fákat, füveket és virágokat. Emléktáblát avattak Debrecenben nemrégiben a Magyar füvészkönyv kiadásának 200. évfordulójára, a szerzők: Diószegi Sámuel (1760–1813) és Fazekas Mihály (1766–1817) tiszteletére. Az 1807-ben megjelent könyv (eredeti helyesírású címe: „Magyar füvész könyv, melly a két magyar hazábann találtatható növevényeknek megesmerésére vezet, a Linné alkotmánya szerént”). A Magyar füvészkönyv az első magyarországi kiadvány, amely Linné növénytani rendszerét használta és mutatta be az érdeklődőknek. A két hazában – ahogy akkoriban Magyarországot és Erdélyt emlegették – csak a népi elnevezésekkel illették a növényeket, korabeli szóval a plántákat. Így nagy volt a zűrzavar, amelyben maguk a szerzők is csak nehezen vágtak rendet. A legtöbb bajuk a hagyományos elnevezésekkel volt, e nevek szinte falvanként mások voltak. Így a Magyar füvészkönyv a nyelvújítás egyik előfutáraként is értékelhető, legalábbis a természettudományos szaknyelv tekintetében. A két alkotó szobra a Debreceni Egyetem botanikus kertjében, egy kis tó partján található. /Kétszáz éves a Magyar füvészkönyv. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 11./2008. február 4.„Egész Kalotaszegen nincs olyan hely, ahol a farsangi mulatság három napot tartana” – jelentette ki Papp Hunor református lelkész a február 1-jén kezdődött, és egész hétvégén tartó sztánai farsangi rendezvény alkalmával. Sztánán, a kis kalotaszegi faluban idén immár nyolcadszorra szervezték meg a farsangi mulatságot. A fiatal református lelkésznek és szervezőtársainak nem volt nehéz újjáéleszteni 2001-ben a sztánai hagyományt, hiszen a környék lakossága még ma is emlegeti azt az 1914-ben megtartott bált, amelyet Kalotaszeg szerelmese, Kós Károly erdélyi magyar építész, író, néprajzkutató talált ki. Az eseményre jó barátját, Móricz Zsigmondot is meghívta, aki az itteni élmények hatására később megírta a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című, nagy sikerű regényét. A Sztánai Műhely magyarországi szervezet képviselője beszédében hangsúlyozta, Kós Károlynak köszönhetően figyeltek fel Sztánára, és élesztették fel 2001-ben a farsangi mulatságot. Szabó Zsolt, a Szentimrei Alapítvány vezetője, a Művelődés című folyóirat főszerkesztője elmondta: ezúttal a Reményik Sándor Galériában nemrég megnyílt, kolozsvári magyar fotóművészek fényképeiből szervezett kiállítás néhány darabját hozták el. Emellett a Kriterion és a Művelődés által kiadott könyvek széles skálájából válogathattak az érdeklődők. Fazakas Mihály Ludas Matyi című színdarabját tekinthették meg a jelenlévők a sztánai gyermekek előadásában. Következett a Pillich Balázs által vezetett Szarkaláb Néptáncegyüttes előadása, illetve a bánffyhunyadi Varga István, közismert nevén „Kicsi Csipás” előadása, aki hajnalig húzta a farsangolóknak a talpalávalót. A falutól nem messze található a Varjúvárnak nevezett kis kúria, ahol sokat alkotott Kós Károly. A Varjúvár közelében épült a szintén Kós Károly által tervezett Szentimrei-ház, ahol Szabó Zsolt, Szentimrei Jenő unokája fogadta a vendégeket. A házat annak idején elkobozták, de 1997-ben az örökösök visszakapták, létrehozva a Szentimrei Alapítványt azzal a céllal, hogy a kalotaszegi emlékeket, értékeket felleltározza, népszerűsítse és visszahozza a köztudatba. /Papp Annamária: Farsangi dínomdánom Kalotaszeg legcsendesebb falujában. = Szabadság (Kolozsvár), febr. 4./2008. április 12.Fazakas Mihályt nevezte ki az RMDSZ Szeben megyei szervezetének ideiglenes elnökévé Kelemen Hunor ügyvezető elnök. Fazakas Mihály a tisztséget az új területi elnök megválasztásáig látja el. Az új területi elnök kinevezése Jakab Elek eddigi elnök elhunyta miatt vált szükségessé. /Új megbízott elnök a Szeben megyei RMDSZ élén. = Nyugati Jelen (Arad), ápr. 12./2008. április 14.Április 12-én a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet dísztermében tartotta meg évi közgyűlését az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE). Arról határoztak, hogy megreformálják az egyesület elnökségi összetételét és munkáját, a visszavonuló Kötő József elnök helyébe megválasztották Dáné Tibor Kálmánt, és április 12-ét erdélyi magyar közművelődési napnak nyilvánították. Kiosztották az EMKE 2008-as díjait. Kötő József elnöki beszámolójában áttekintette az EMKE tevékenységét, amely több ezer magyar civil szervezetet koordinál. Tavaly magyarországi alapítványi támogatásokból 10 millió forintot osztott ki a magyar házak kiépítésére (Nagyenyeden, Zilahon, Besztercén, Vajdahunyadon, Szilágysomlyón, Visón, Désen stb.). Fontos megvalósítás volt Kolozsváron a Szabédi-ház újjáépítése, ahol az Erdélyi Magyar Irodalom Kézirattára működik, valamint a Györkös-Mányi Albert Emlékház korszerűsítése. Az alapszabály módosítása nyomán megszűnt az ügyvezető elnöki funkció, és létrehozták a tanácsosi tisztséget. Dáné Tibor Kálmán ügyvezető elnöki beszámolójában a tavalyi év eredményei közé sorolta a Pusztinai Csángó Kulturális Központ megteremtését, a www.emke.ro honlap beindítását, a hazai és magyarországi civil szervezetekkel kialakított kapcsolatokat. Idén július végén a Kolozsvár Társasággal megrendezik a kincses városból elszármazottak találkozóját, októberben pedig Kárpát-medencei konferenciát tartanak. A Szabédi-házban fog működni a Közép-erdélyi Magyar Művelődési Intézet. Matekovics Mária (Bánság) a szórványsorsban élő 120 civil szervezet munkáját dicsérte. Muzsnay Árpád (Partium) az országhatáron átívelő együttműködés fontosságát hangsúlyozta. Kiss Jenő (Székelyföld) szerint tavalyi legnagyobb eredményük az uniós pályázatok számbavétele volt. Pozsony Ferenc (Kriza János Néprajzi Társaság) arra hívta fel az EMKE vezetőségének figyelmét, hogy lobbizzon a hazai múzeumokban jelentkező magyar szakemberhiány pótlása érdekében. A tisztújítás során a következőket választották meg: elnök – Dáné Tibor Kálmán; régiói tanácsosok – Matekovics Mária (Bánság), Muzsnay Árpád (Partium), Ábrám Zoltán (Közép-Erdély), Kiss Jenő (Székelyföld), Szép Gyula (társadalomszervezés); főtanácsos – Kötő József, elnökségi tagok – Széman Péter, Guttman Mihály, Házy Bakó Eszter, Beder Pál. Megjutalmazták az erdélyi magyar közművelődésben jeleskedőket. Az EMKE 2008-as díjazottjai: Szilágyi Aladár (Spectator-díj), Háromszék Zenekar (Kacsó András-díj), dr. Bárth János (Bányai János-díj), dr. Széman Péter (Kun Kocsárd-díj), Öllerer Ágnes (Nagy István-díj), Székely Szabó Zoltán (Bánffy Miklós-díj), Balázs Attila (Kovács György-díj), Balázs Éva (Poór Lili-díj), Fazakas Mihály (Szentgyörgyi István-díj), Soó Zöld Margit (Szolnay Sándor-díj), Györffi Dénes (Monoki István-díj), Calepinus Alapítvány (Balázs Ferenc-díj), Irsay Miklós (gr. Mikó Imre-díj), Bálint Lajos (életműdíj), Laskay Adrienne (életműdíj). /Ördög I. Béla: Erdélyi magyar közművelődési számvetés. = Szabadság (Kolozsvár), ápr. 14./2008. április 30.1885. április 12-én alakult meg Haller Károly vezetésével a kolozsvári Vigadó, a Redut nagytermében az EMKE, amit aztán 43 éves tetszhalálból 1991. április 20-án Brassóban támasztottak fel az újjáalakulás tényét rögzítő közgyűlésen, ahol megválasztották Dávid Gyulát elnöknek és Kötő Józsefet főtitkárnak. Az EMKE története megtalálható a Művelődés 1995. évi augusztus–szeptemberi összevont százlapos számában. Ma már dokumentumértékű ez a külön kötetként is megjelent összefoglalás, amely első ízben vette számba a 89-es decemberi fordulat után gomba módra megszaporodott romániai magyar egyesületeket is. 1992-től osztják ki az erdáélyi szellemi élet, közművelődés személyiségeinek nevét viselő EMKE-díjakat. A 2007. évi EMKE-díjak: Spectator-díj Szilágyi Aladárnak, az 1990 után kibontakozó kisebbségi önépítést segítő gazdag publicisztikai tevékenységéért, Kacsó András-díj a Háromszék Népi Együttes Zenekarának, az erdélyi népzene értékeinek itthoni és határon túli népszerűsítéséért, minőségi műveléséért, Bányai János-díj Bárth János néprajzkutatónak, az erdélyi népi kultúra értékeinek feltárása és közlése terén végzett kiemelkedő kutatói tevékenységéért, Kún Kocsárd-díj Széman Péternek, a versenyképes magyar közösség létrehozásáért végzett közművelői tevékenységéért, Nagy István-díj Öllerer Ágnesnek, kiváló zenepedagógiai, karnagyi és a kamarazenei mozgalom terén végzett munkásságáért, Bánffy Miklós-díj Székely Szabó Zoltánnak, fáradhatatlan szervezőmunkájáért, melynek eredményeképpen a Magyarország határain kívül működő magyar színtársulatok rendszeresen jelen vannak Bécsben és más ausztriai településeken, Kovács György-díj Balázs Attilának, korszerű és nagyhatású színészi munkásságáért, sokoldalú tehetségéért, mellyel a temesvári színpadot szolgálja és az erdélyi magyar, román és német színjátszás egymás felé fordulását segíti, Poór Lili-díj Balázs Évának, az anyanyelvi színpadi szó nemesítő erejébe vetett hitéért, mindig megújulásra kész emberábrázoló művészetéért, Szentgyörgyi István-díj Fazakas Mihálynak, színjátszásunk kiemelkedő hagyományának ápolásáért, a diákszínjátszásunk terén elért kiemelkedő érdemeiért, Szolnay Sándor-díj Soó Zöld Margitnak, utolérhetetlen művészi érdemeiért és az alkotói közösség érdekében kifejtett áldozatos tevékenységéért, Monoki István-díj Györfi Dénesnek, a nagyenyedi Bethlen Gábor Református Könyvtár állományának elkötelezett és szakszerű gondozásáért, Balázs Ferenc-díj a Calepinus Alapítványnak az 1990-ben létesített nyelviskola működtetéséért, biztosítva több ezer személynek az idegen nyelvek oktatását, nemzetközi nyelvvizsgára való felkészítését, gr. Mikó Imre-díj Irsay Miklósnak, értékteremtő, kultúrapártoló tevékenységéért. Életmű-díjban részesültek: Bálint Lajos, a míves könyvek erdélyi hagyományát folytató félévszázados munkásságáért, kultúrahordozó szép könyvek kivitelezéséért, Laskay Adrienn művészeti és oktatói tevékenységéért, az erdélyi Bartók- és Kodály-kultusz kiteljesítésében szerzett érdemeiért. /Szabó Zsolt: EMKE-díjak 2007. = Művelődés (Kolozsvár), 2008. április/2008. szeptember 2.1990 óta nincs magyar képviselője Szeben megyének a parlamentben, és a Medgyes környéki magyarok most is csak a visszaosztásban reménykedhetnek. Szeben megyében a magyarság aránya három százalék körüli, ennek mintegy 70 százaléka a Medgyes környéki választókerületbe került. Szeben megyében nincs ütőképes magyar közösség, mondta Fazakas Mihály, a Szeben megyei RMDSZ-szervezet elnöke. /B. S. : Szeben: lehet magyar képviselő. = Új Magyar Szó (Bukarest), szept. 2./2010. április 6.Magyar fiatalokat bántalmaztak az RMDSZ szászmedgyesi rendezvényénSúlyosan bántalmaztak több szászmedgyesi magyar fiatalt hétfő este, akik az RMDSZ Szeben megyei és medgyesi városi szervezetének rendezvényén vettek részt. Kettőjüket mentővel kellett kórházba szállítani. A megyei RMDSZ etnikai konfliktusként ítéli meg az ügyet és a rendőrségen is feljelentést tettek. Az ifjúsági összejövetelnek otthont adó medgyesi székházban este nyolc óra körül több ismeretlen jelent meg, akik a szervezők többszöri felszólítása ellenére sem voltak hajlandóak távozni, mi több, bántalmazták a magyar fiatalokat. A jelentős anyagi károk mellett - megrongált bútorzat, törött üvegek - két súlyosan sérült magyar fiatalt mentővel kellett kórházba szállítani. „Tudomásom szerint hat, 30 év körüli románul beszélő személy rontott be a fiatalok rendezvényére, a magyarokat szidalmazva” - tudta meg lapunk Fazekas Mihálytól, a megyei RMDSZ ügyvezető elnökétől. Mint Fazekas elmondta, fenyegető fellépésük volt, és lányokkal is „szórakozni” akartak. A rendezvényen többnyire középiskolások voltak, akik közül többet is bántalmaztak. „Ketten valamivel súlyosabb sérüléseket szenvedtek, egyikük törvényszéki orvosszakértőhöz fordult, aki szerint hét napon túl gyógyuló sérülései vannak” - mondta a megyei elnök. Fazekas úgy tudja, a másik bántalmazott is a rendőrséghez akart fordulni, azonban meggondolta magát a feljelentéssel járó hosszadalmas jogi procedúra miatt. „Nem tudjuk, kik voltak a tettesek, az egyik szomszédos ingatlanban mulattak, onnan mentek be a rendezvényre. Először ketten jelentek meg, majd miután felszólították őket, hogy távozzanak, segítséget hívtak” - mondta Fazekas. Az RMDSZ Szeben megyei vezetői az incidenst etnikai konfliktusként ítélik meg, úgy vélik, ez nyílt támadás a medgyesi magyar közösség ellen. Balázs Béla Attila, az RMDSZ Szeben megyei elnöke és Orosz Csaba medgyesi elnök feljelentést tett a városi rendőrségen, amelyben kérik a tettesek azonosítását. Krónika (Kolozsvár) 2011. március 26.Könyves tisztelgés a nemzet festője emlékéreBarabás Miklós életműve nagyjából ismert, de a szülőföldhöz, Erdélyhez kötődő adatok tekintetében életrajza máig hiányos – hangsúlyozta Jánó Mihály művészettörténész az Eszmény és hasonlatosság című, általa szerkesztett, többszerzős tanulmánykötet csütörtöki bemutatóján a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeumban. A Tanulmányok és adatközlések Barabás Miklós születésének 200. évfordulójára alcímet viselő könyv tavaly jelent meg a Pallas-Akadémia Kiadó és a Székely Nemzeti Múzeum közös gondozásában. A nemzet festője már 16–17 évesen mindent tudott a rajzról – állapította meg Jánó Mihály a Barabás-leszármazott, Szegedy-Maszák Zsuzsanna művészettörténész magángyűjteményéből származó, 1826–27-ben keletkezett vázlatkönyvet ismertetve. E korai munkáiban Barabás Miklós eszményítés nélkül ábrázol családtagokat, tanulótársakat, tanárokat, előkelőségeket. Szinte életrajzi adalékként is felfogható, amit a nagyenyedi Bethlen-kollégium igazgatói irodájában található Quodlibet kompozíció "tartalmaz", hisz a medalionokba foglalt portrék nagyságából, a festő önarcképéhez viszonyított helyzetéből kiderül, mely tanárait tisztelte leginkább (Köteles Sámuel, Szász Károly), kik voltak példaképei, akiknek portréit a Kisfaludy- és Fazakas Mihály-művek illusztrációi mellé úgy helyezte el, ahogy tetszik (quodlibet) – tudhatjuk meg Jánó Mihály tanulmányából. Barabás Miklósnak a sáromberki Teleki-kastélyban tett látogatásáról, az ott készült női portré születésének legendás varázserejéről (miszerint az ábrázolt Vay Lajosné Teleki Erzsébet a kép készítése alatt épült fel halálos betegségéből) Orbán János művészettörténész értekezik, Csáki Árpád történész és Jánó Mihály a neves dálnoki református papról, Ferenczy Jánosról ír tanulmányt, aki 1200 kötetes könyvtárát adományozta a Székely Mikó Kollégiumnak, és személyes kapcsolatban állt Barabás Miklóssal. Csáki másik tanulmányában a festő műszaki pontossággal elkészített gőzgéprajzát ismerteti. Murádin Jenő, Barabás Henriette, a festő lánya kolozsvári munkásságát tanulmányozta, Egyed Péter filozófiai megközelítésben kutatja azokat a látványalakító elemeket, amelyek Barabás Miklós művészetét meghatározták. Haszmann Pál Barabás Miklós 1884-es litografált önarcképe keletkezésének körülményeit tanulmányozza, a könyv bemutatóján ellenben a művész emlékéhez fűződő történet kapcsán – a kézdimárkosfalvi Barabás László mesterember dugattyúkból öntött szobrot a falu nagy szülöttéről, a nemzet festőjéről, amit soha nem állítottak ki, és jelenleg a csernátoni múzeumban őrzik – az egykori székely ezermesterek keze alól kikerülő értékekre, a ránk hagyott örökségre hívta fel a figyelmet. Fekete Réka. Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2013. március 7.Könyvbemutató SegesváronS. Fazakas Mihály Egy évvel ezelőtt Bodolai Gyöngyi újságíró, szerkesztő sikeres könyvbemutatót tartott Segesváron, ezért nem volt meglepetés, hogy sokan voltak kíváncsiak a Hány ember Ön, professzor úr? című kötetére, köztük számos középiskolás diák is. Farkas Miklós, a Gaudeamus Ház igazgatója üdvözölte a kedves vendéget és a jelenlévőket, s próbálta megfejteni annak titkát, miért olyan érdekesek, hatásosak Bodolai Gyöngyi interjúi? Amint az a Jakabházi Béla tanár úr véleményéből is kiderült, olyan mesterien teszi fel kérdéseit, hogy interjúalanyai teljesen kitárulkoznak, legbensőbb gondolataikat is elmondják, s így nemcsak a tudóst, hanem az embert is közelebb hozza az olvasóhoz. Terveink szerint Veress László főgyógyszerész, a MOGYE volt hallgatója ismertette volna az interjúkötetet, aki személyesen is ismert sok olyan professzort, aki a kötetben szerepelt. Sajnos, egy megyei gyógyszertári ellenőrzés áthúzta számításainkat, s így az általa leírt ismertetőt Jakabházi Béla tanár úr olvasta fel. A felolvasás után felkérte Bodolai Gyöngyit, szóljon néhány szót a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem történetéről és mai helyzetéről. A részletes beszámoló után a szerző érdekes adatokat közölt a kötet megszületéséről, az interjúalanyokról, a rendkívüli tudósokról és emberekről, akikkel elbeszélgethetett. A hallgatóság kérdéseire válaszolva humoros történeteket is mesélt, amelyek az interjúkészítéshez kapcsolódtak. A találkozó végén sokan érdeklődtek a szép kivitelű és tartalmas kötet iránt, s örömmel távoztak a dedikált példányokkal. Népújság (Marosvásárhely), 2013. május 8.Ünnepi találkozó SegesváronA segesvári Gaudeamus Alapítvány ebben az évben ünnepli megalakulásának 20. évfordulóját, és ebből az alkalomból rendezvénysorozatot szervez. Az első rendezvényre április 27-én került sor, amikor megtartották a Gaudeamus Alapítvány Baráti Társasága megalakulásának 10. évfordulója alkalmából szervezett ünnepi találkozót. A tagok több mint 75%-a jelen volt, külföldről is számosan eljöttek. A jubileumi találkozót a Mircea Eliade Főgimnázium két diáklányának szavalatával indították, miután Farkas Miklós nyugalmazott tanár, a segesvári Gaudeamus Alapítvány igazgatója köszöntötte a jelenlevőket, akik a támogatott diákokkal együtt több mint százan voltak jelen. Tóth Tivadar tanár, a gimnázium magyar tagozatának igazgatója érdekes és részletes vetített képes előadást tartott a gimnázium és a Gaudeamus Szórványközpont életéről és tevékenységéről. Büszkén jelentették, hogy az elmúlt évben is 52 művelődési rendezvény volt a Gaudeamus Házban, színházi előadások, hangversenyek, pódiumműsorok, könyvbemutatók, diákversenyek és egyebek. A GABT tagjainak adományai lehetővé tették az idén is, hogy egyrészt a növekvő energiaárak ellenére sikerült biztosítani a kollégium működését, másrészt pedig 57 rászoruló és jól tanuló gyereket támogathattak ösztöndíjakkal. A továbbiakban a Kikerics néptáncegyüttes "veterán" tagjai (XII. osztályosok és egyetemi hallgatók) nagy sikerű mezőségi táncokat mutattak be. Ezt megelőzően Farkas Miklós elmondta, hogyan alakult meg ezelőtt húsz évvel az együttes, majd László Imola tanárnő, a Kikerics Kulturális Egyesület ügyintézője részletesen beszámolt az utóbbi évek kimagasló eredményeiről. Ezután sor került a füzetek kiosztására, amelyek a jubileumi alkalomra új köntösben jelentek meg Sz.. Kovács Géza tanár, képzőművész és Ambrus Oszkár informatikus jóvoltából. A kis füzetben tájékoztató található az alapítvány legfontosabb megvalósításairól, tartalmazza a GABT tagjainak névsorát (nyolc intézmény és hatvannyolc magánszemély, akiknek nagy többsége az iskola diákja volt). Veress Zsombor gyógyszerész, az alapítvány igazgatóhelyettese felolvasta a tagok névsorát. A füzetek kiosztását megszakította a Kikerics néptáncegyüttes fergeteges cigánytánca, amely óriási sikert aratott, s amelyet a közönség szűnni nem akaró tapsa jutalmazott. Miután befejeződött a füzetek átadása, a GABT tagjai között idén is kisorsolták Sz. Kovács Géza képzőművész értékes festményét. A szerencsés nyertes Buzogány Erzsébet és Márton Károly volt. Ezután kegyelettel emlékeztek a GABT elhunyt tagjaira: gróf Bethlen Miklós, Bokor Anikó, Csaszkóczy Emil, Dósa László és Jakab Elek volt tagokra. Paizs József református lelkész-gyakornok felolvasott egy igét, majd áldását adta a jelenlevőkre. Lőrincz Éva és Birtalan Levente kuratóriumi tagok elhelyezték az udvaron található kopjafánál az emlékezés koszorúját. A sikeres ünnepi találkozót baráti ebéd követte. Sz. Fazakas Mihály Népújság (Marosvásárhely) 2013. július 13.Figyelnünk kell a sikertelenül érettségizőkre isBeszélgetés Magyari Tivadarral, az RMDSZ oktatási ügyekkel foglalkozó főtitkár-helyettesével Nem volt mentes a botrányoktól, a feszültségtől a 2013-as év nyári érettségije sem. Igaz, hogy az eredmények első közzététele kissé megörvendeztette a közvéleményt és ezzel együtt a vizsgázókat, ám ennek ellenére az átlagember nehezen tud szabadulni attól a benyomástól, hogy az oktatás (és ezzel együtt az érettségi is) a korrupció melegágyává válhat. Magyari Tivadar, a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem (BBTE) volt rektor-helyettese, több mint egy éve látja el az RMDSZ oktatási ügyekkel foglalkozó főtitkár-helyettesi tisztséget. Ily módon tehát alkalma nyílt nem csak a romániai magyar felsőoktatás, hanem a közoktatás buktatóit is feltérképezni. A próbakőnek tekintett érettségi néhány aspektusát górcső alá véve a szakember kifejti: ideális érettségi nincs. Figyelmeztet: a romániai magyarságnak a sikertelenül érettségizőkre is figyelnie kell. – Egyetért azzal, hogy évről évre botrányok tarkítják az érettségit? Vagy ezek csak kisebb rendellenességek, amelyek nem befolyásolják döntő mértékben a romániai köz- és felsőoktatást, és csak a média tálalása folytán növekedtek botránynagyságúvá? Itt elsősorban a tételeknek a vizsga előtti internetes közzétételére gondolok, évekkel ezelőtt arra is volt példa, hogy a tételeket pénzért adták-vették a bukaresti piacon, idén pedig melltartóba rejtett kenőpénzekre bukkantak stb. – Most inkább az egyes esetekre vonatkozó botrányok a jellemzőek, és ez beárnyékolja az egészet, de tízezres nagyságrendben a szabályoknak megfelelően történik az érettségi. – Az elmúlt 4-5 évben több változtatást eszközöltek az érettségit illetően. Például a szóbeli vizsgákra eleinte jegyet adtak, ez jócskán megemelte az érettségi átlagát. Utána csak minősítéseket kapott a vizsgázó. Két éve, amióta bevezették a térfigyeléses kamerákat, jókorát csökkent a sikerarány. Ebből az átlagember azt a következtetést vonhatta le, hogy az előző évek jó eredményei csaláson alapultak. Egyetért ezzel? – Az érettségit megszigorították, és az utóbbi években arra törekedtek, hogy az érettségi a lehető legjobban megfeleljen eredeti szerepének: azaz különböző helyeken és különböző módon tanított-tanult személyeket egységesen, országosan megmérettesse. Ez persze még távolról sem sikerült. Nyolc-tíz évvel ezelőtt érettségizők egy beszélgetésen így számoltak be élményeikről: egyikük azt mesélte, hogy „bármit mondtam a szóbelin, a tanár bólogatva bátorított, és mindenben segített, szinte súgott”. A másik azt mondta, hogy náluk viszont nagyon szigorúak voltak, fél órán keresztül „forgatták” a kérdéseikkel. Nyilván a megfigyelő kamerák mellékes dolgok, sőt furcsák, a rendszer továbbra is fennálló problémáinak egyik tünete. – Hogyan „nézne ki” Ön szerint az ideális érettségi? Szóbeli és írásbeli vizsgával? Hány vizsgával? Tényleg szükség van térfigyelő kamerákra? – Ideális érettségi nincs, mert az érettségi alapvetően egy mérés, és ideális mérés pedig nincs. Az a jó érettségi, amire hosszú évekkel előre ki van jelölve, hogy – tantárgyanként – mi az a tudás, képesség, amit ki kell alakítani lehetőleg úgy, hogy mindenki felkészülhessen a maga képességei szerint az adott oktatási rendszeren (azaz országon) belül rá. Szóbeli vagy írásbeli: ez tantárgytól, témától függ. Kamera nem kell, bizarr dolog. A pedagógusokat kell érdekeltté tenni abban, hogy a jó, a diákokat megmérő, a különböző teljesítményű fiatalokat jól elkülönítő rendszerben szaktudásuk szerint vegyenek részt, ebben legyenek érdekeltek. Például: tekintsék a sikertelenül érettségizőket is a rendszer részének, ne akarják titkolni, „átsegíteni” a vizsgán, vagy – az újabb módszer – el sem engedni a próbatételig. – Idén figyelt fel a sajtó az egyes iskolák által életbe léptetett buktatási stratégiára. Etikusnak/elfogadhatónak tartja azt az eljárást, hogy a tanulók 30-40 százalékát a tanárok megbuktatják, és nem engedik nyáron érettségizni? Milyen gyakorlati haszna származhat a tanulónak abból, ha végigizgulja a nyarat, és őszre az összes vizsgatantárgyból kell készülnie, ahelyett, hogy egy esetleges sikertelen nyári érettségi után csak az elbukott – egy vagy két – tantárgyból kellene tanulnia? – Elkeseredett, nyomás alatt álló emberek világa ez, ahol kamerát kell tenni, hogy a tanár ne engedje puskázni a fiatalt, vagy ahol a tanárnak a fél osztályt meg kell buktatnia, hogy csak azok mehessenek érettségizni, akik biztosak a sikerben. Miért? Mert hétfejű szörnyeteggé vált az érettségi, és nem csak az a szerepe, hogy – mint mondtam – egységesen, „államilag” mérje a különböző iskolákban elért képességeket, hanem ezáltal az iskolákat is vizsgáztatják, rangsorolják, besorolják, és a pedagógusok (joggal) tartanak attól, hogy amikor vágás-akasztás lesz, elő fogják venni az érettségi eredményeket, orrukhoz dörgölik a rangsorban elfoglalt helyüket. – Hogyan vélekedik a differenciált érettségiről? Az ötlet tavaly merült fel, idén egyáltalán nem foglalkoztak ezzel. Az elképzelés szerint kétféle érettségi lenne, az egyik feljogosít az egyetemi felvételire, a másik pedig csak a munkaerőpiacon való elhelyezkedésre. Ezzel állítólag megoldódna azon fiatalok gondja, akik gyengébb értelmi képességűek, de egy könnyebb érettségin még átmennének. A tanügyi törvény mindenféleképpen előírja ennek bevezetését. Mi az Ön álláspontja erre vonatkozóan? Ha a 12. osztályt elvégzett, de érettségi diplomával nem rendelkező fiatal úgyis kap egy diplomaszerűséget, amivel el tud helyezkedni, akkor mi az értelme az ilyen típusú differenciált érettséginek? – A differenciált érettségi sok mindent megoldana, az RMDSZ-nek erről az az álláspontja, hogy átgondolt, a rendszer különböző részeire kihatónak kell lennie, mert az eddigi elképzelések inkább magának a vizsgának a kétféle – közepes és emelt – szintjére vonatkoztak, illetve a vizsga szervezésére. Mondok példát rossz megközelítésre (az eddig feldobott elképzelések ilyenek): Tegyük fel, hogy emelt szintű irodalmi érettségin verstanilag és nyelvezetileg kell elemezni Fazekas Ludas Matyiját, alacsonyabb szintű érettségin pedig csak el kell mesélni a költemény cselekményét. Ez a rossz példa. A jó változat: az emelt szintű érettségizőnek behatóan ismernie kell akár Fazekas Mihály költészetét, elmenve a verstani részletekig, de magát a korszakot is, a közepes szintű érettségizőnek pedig csak néhány, kiválasztott szerzőt kell ismernie, és nem baj, ha Fazekasról „éppen csak sejt valamit”. – A közelmúltban indították útjára az erettsegi.ro honlapot. Melyek a következtetések, mennyire volt hasznos ez a kezdeményezés? Folytatni kívánják? – Igen, folytatni fogjuk, ez fiatal munkatársainknak kedves, reméljük hasznos kezdeményezése. – Az egyetemek kezdik bevezetni a felvételi vizsgát (teszt, interjú, írásbeli vizsga stb.). Erről hogyan vélekedik? Milyen hatása lesz ennek az intézkedésnek a kevésbé népszerű szakokon? – Tudomásom szerint az érettségi eredmények továbbra is meghatározók maradnak az egyetemi felvételiken. A vizsgákat inkább azért vezetik be, hogy eredményesebb legyen a szelekció azon fiatalok körében, akik kifejezetten az adott szak iránt érdeklődnek. – Az utóbbi öt-hat évben úgy tűnik, csökkent a tanulás értéke, fontossága. A tizenkét osztályt végzett fiatalok már nem „kínozzák magukat” azzal, hogy kétszer vagy akár háromszor is nekirugaszkodjanak az érettséginek, hanem megpróbálnak elhelyezkedni, akár külföldön is. Sőt: egyre több fiatal mondogatja azt, hogy érettségi vagy egyetem után külföldre költözik. (Lásd a tavaly decemberi választások előtt közzétett „Az utolsó pecsét” című videoklipp esetét!) Tehát érettségivel vagy anélkül, új kivándorlási hullám van készülődőben. Tehet ez ellen valamit az iskola, az oktatási tárca? – Az iskola meglehetősen keveset tehet ez ügyben. Ez a kérdés a munkaerőpiaci lehetőségeken múlik. Évekkel ezelőtti jelenség az úgynevezett „iskolai vándorlás”, amikor a romániai magyar fiatalok egy része külföldre, főleg Magyarországra ment tanulni. Ez mára megszűnt. A sikeresen érettségizőket meg szokás dicsérni. Én azok előtt is fejet hajtok, akik nem érettségiznek, de ennek ellenére megállják helyüket a társadalomban: nem kételkedem abban, hogy érettségi nélkül is el tudnak sajátítani egy szakmát, amelyet aztán megfelelő színvonalon művelnek. Nem kell mindenkinek érettségizni, illetve átmenni ezen a megmérettetésen. – Az idei érettségi „mumusa” nem a matematika, hanem a román nyelv és irodalom írásbeli vizsga volt, nem csak a romániai magyar vizsgázóknak, hanem a többségi maturandusoknak is. Mi az esélye annak, hogy belátható időn belül a romániai magyar fiatalok könnyebb, azaz más tételt kapjanak, mint többségi társaik? – Nem látom ennek esélyét. A romániai érettségi tantárgyakra lebontott. Amerikában például az érettségi nem kötődik tantárgyakhoz. Ott van száz-kétszáz kérdés, amelyre mindenkinek tudnia kell a választ egy közös, egységes tudásalapnak köszönhetően. – A köz- és talán a felsőoktatást sokszor tüntetik fel az áldozat szerepében. Minek tulajdonítható ez, a politikumnak, a hozzá nem értésnek? – Nem hinném, hogy az oktatásra áldozatként kellene tekintenünk. A politikumnak pedig mindössze azt lehet felróni, hogy túl sok volt a kísérletezés, a változtatás. Az oktatásban stabilitásra, kiszámíthatóságra van szükség, és ez az, ami a legjobban hiányzik nálunk. NAGY-HINTÓS DIANA Szabadság (Kolozsvár) 2014. szeptember 26.Kádárképzés is indulAmatőr színjátszó csoportoknak és színjátszással foglalkozó csoportvezetőknek kíván szakmai segítséget nyújtani a sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskola a mostani tanévben induló tanfolyamokkal, de a hagyományápoló irányvonalat folytatva újabb népi mesterség, a kádárképzést is elindítja. Az amatőr színjátszókkal és rendezőkkel Fazakas Mihály színész, rendező, színházpedagógus; Prezsmer Boglárka dramaturg, dráma-, és színházpedagógus, illetve Fehérvári Péter színművész, koreográfus foglalkozik, a kádár mesterséget a haralyi Szőke Tibor Barnától tanulhatják meg a mester falujában, ahol megismerhetik a fenyőfa edények elkészítésének folyamatát, és együtt készíthetnek dézsát, kútvedret, kádat vagy csebret. A tanfolyamokról érdeklődni és jelentkezni a Sepsiszentgyörgyi Művészeti és Népiskolában lehet, a Szabadság tér 9. szám alatt naponta 8 és 18 óra között október 10-ig, illetve a 0267 351 560-as telefonszámon. (fekete) Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2014. október 17.Úton: az irodalmi műtől a bábszínházigIzgalmas témák kerültek terítékre a 13. Puck – Báb- és Marionettszínházak Nemzetközi Fesztiválja keretében szervezett magyar nyelvű szakmai beszélgetésen, a résztvevők az irodalmi mű bábszínpadra alkalmazásáról hallhattak érdekességeket kedden délután a Szabók bástyájában. Főként Egyed Emese költő, irodalomtörténész volt ebben a segítségükre, akinek a Mentor Kiadónál 2001-ben megjelent bábjátékkötetéből (Kacor! És más bábjátékok) eddig három történetet vitt színre a kolozsvári Puck Bábszínház magyar társulata: Arany János Rózsa és Ibolya című verses meséjét, Fazekas Mihály klasszikusát, a Lúdas Matyit, valamint Móra Ferenc regénye, a Kincskereső kisködmön nyomán született adaptációt, mindhárom előadást Varga Ibolya rendezte. F. Zs. Szabadság (Kolozsvár) 2016. január 21.Fazekas Mihály és Lúdas MatyiAz aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör január 19-én, kedden délután tartotta a 2016-os év első munkaülését a megyei könyvtár Concordia Termében. A rendezvény első részében az Ágyai Általános Iskola diákjai – Hotăran Bernadett, Suteu Ingrid, Törőcsik Teodóra, László Krisztián, Kiss Júlia, Gomoi Diána, Vlășan Róbert Cosmin és Bobély Tamás – Petőfi Sándor, Arany János, Szabó Lőrinc és József Attila verseiből énekeltek egy csokorra valót Erdős Márta tanárnő vezetésével. Az ügyesen felkészült, kellemes énekhangú diákok megérdemelték a tapsot, a kör tagjainak elismerését. A lélekemelő percek után Fazekas Mihály élete, munkássága került bemutatásra az író születésének 250. évfordulója alkalmából. Dr. Brauch Magda tanár, kritikus legelőször Fazekas életét vázolta fel a hallgatóságnak. Megtudhattuk, hogy Debrecenben született, apja gyógykovács volt. A debreceni református kollégiumban tanul, majd katonatisztként bejárja Galiciát, Franciaországot, Németországot, majd hazatér. Versírással foglalkozik, de megírja az első magyar növényrendszert is Magyar fűvészkönyv címmel. 1804-ben készül el Lúdas Matyi c. elbeszélő költeménye, melyet tíz év múlva dolgoz át. A hexameterekben írt alkotás négy „levonásban” beszéli el, miként áll bosszút Lúdas Matyi a goromba és erőszakos földesúron leleményességével, bátorságával, eszével. A cselekmény alapjául egy ismert népmesei motívumot használ, ebbe helyezi a XVIII. század úr–paraszt viszonyát. A vásárra induló Matyi és Döbrögi földesúr konfliktusát népmesei formában tálalja az olvasók elé. Döbrögi „megtérésével” a paraszthős győzelmét mutatja be a feszültség állandó fokozásával, páratlan lélektani igénnyel. A történet során Matyi egyre nagyobb, míg a pöffeszkedő Döbrögi egyre kisebbé, gyávábbá válik. Dr. Brauch Magda előadását a kör lelkes szavalói ékesítették. Kolumbán Zsolt, Hevesi József, Czernák Ferenc, Katona Béla, Kiss Anna és Gál Zoltán felolvasásai önmagukért beszéltek. A rendezvény Katona István és Ódry Mária képkiállításával zárult. Ez utóbbi saját verseivel illusztrálta csodálatos képeit. Smaragdzöld anzix, Hójelentés(Aranyősz),És lassan hullni kezd a hó című költeményei melegségről, utánozhatatlan lelki érzékenységről tanúskodtak. Végül Czernák Ferenc ny. alezredes pár mondatban a Magyar Kultúra Napjáról emlékezett meg, majd agapé és jó hangulatú baráti beszélgetés zárta az irodalmi délutánt. Regéczy Szabina Perle. Nyugati Jelen (Arad) 2016. május 27.Segítséget ígért Fazekas Sándor miniszter a székely termékek magyarországi piacra juttatásáhozSzékelykeresztúri gazdafórumon vett részt a magyar Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter, és segítséget ígért ahhoz, hogy a székely termékek eljussanak a magyarországi piacra - tájékoztatott a Hargita megyei önkormányzat. Az MTI-hez eljuttatott közlemény szerint a miniszter meglátogatott egy családi vállalkozás által működtetett hajtatóházat, és részt vett a székelykeresztúri gazdák fórumán. Elismeréssel szólt a székelyföldi régió fejlődéséről, mely - szerinte - a települések képében és a felújított utakban is megmutatkozik. Előadásában Fazekas Sándor fontosnak tartotta, hogy a termőföld a gazdálkodók tulajdonában legyen. Pozitívan értékelte, hogy Székelyföldön az elmúlt két évtizedben egész termékcsaládok jelentek meg. Úgy vélte: meg kell erősíteni a székely márkákat, és ki kell juttatni a székely termékeket az Európai Unió piacaira. Segítséget ígért a székelyföldi gazdák képzéséhez. Borboly Csaba, a Hargita megyei önkormányzat elnöke a székely termékek magyarországi megjelenésének támogatására és egy magyarországi marhavágóhíddal való partnerkapcsolat kialakítására vonatkozó javaslatot adott át a miniszternek. A magyar kormány támogatását kérte továbbá ahhoz is, hogy tangazdaságot alakítsanak ki egy oktatási intézménynek. Fazekas Mihály válaszában segítséget ígért ahhoz, hogy a székely termékek megjelenjenek a magyarországi vásárokon, gasztronómiai bemutatókon. Megjegyezte: Budapest és körzete olyan közel hárommilliós felvevőpiac, ahol a székelyföldi árunak respektje van. Felhívta továbbá a figyelmet a turizmus és az élelmiszeripar összekapcsolásában rejlő üzleti lehetőségekre. maszol.ro 2016. június 23.Tóth Árpád Irodalmi KörVéget ért a 2015–2016-os évad Az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör június 21-én, kedden délután tartotta záróülését a megyei könyvtár Concordia Termében. A rendezvény keretein belül került sor az aradi művészek fesztiváljára. Böszörményi Zoltán (Brauch Magda előadásában), Mester József, Gál Zoltán, Kleitz Zoltán, Simonfi Imre, Ódry Mária, Regéczy Perle (Kiss Anna előadásában), dr. Brauch Magda, Juhász Béla, Szarvashegyi Róza, Jankó András, Nagy Gizella, Hevesi József és Regéczy Éva prózával állt a hallgatóság elé. Az ünnepi munkaülés Kolumbán Zsolt és Ódry Mária képkiállításával, szeretetvendégséggel és búcsúbeszélgetéssel zárult. E meghitt irodalmi esttel értek véget a kör 2015–2016-os rendezvényei. Milyen volt az elmúlt évad? Íme egy kis statisztika! Idén az irodalom barátai 12 rendezvényen vettek részt. Megemlékeztek Kosztolányi Dezsőről, Jókai Mórról, Fazekas Mihályról, Berzsenyi Dánielről és Tamási Áronról. Az irodalmi esteket az aradi Aurel Vlaicu Általános Iskola diákjai (vezető tanár: Szabó László), az aradi Csiky Gergely Főgimnázium diákjai (vezető tanár Tothpál Renáta), az Ágyai Általános Iskola diákjai (vezető tanár: Erdős Márta) és az Erdőhegyi- Kisjenői Általános Iskola diákjai (vezető tanár: Pusztai Matild és Sime Judit) tették gazdagabbá. Szavalattal, felolvasással a következők lelkesítették a körtagokat: Gál Zoltán, Kiss Anna, Hevesi József, Kolumbán Zsolt, néhai Katona Béla, Lovász Miklós, Katona Ágnes, Hadnagy Dénes és Czernák Ferenc. Előadóink voltak: Brauch Magda, Nagy Gizella, Matekovits Mária és Mihály, Szabó László és Simonfi Imre. A kör alkotóműhelyéből ezúttal Juhász Béla, dr. Brauch Magda, Kleitz Zoltán, Ódry Mária, Szarvashegyi Rozália, Simonfi Imre, Mester József Tamás, Gál Zoltán, Brittich Erzsébet, Nagy Gizella, Jámbor Ilona, Regéczy Éva, Csernyánszky Judit munkái kerültek elő. Bemutattuk dr. Brauch Magda A Halak jegyében című novelláskötetét, Szép Mária Terézia Ha megszületik a szó című verseskötetét. Külön örömünkre szolgál, hogy az idei évadban az irodalmi kör két alkotója részesült rangos elismerésben: dr. Brauch Magda és Juhász Béla prózaírói munkásságáért Irodalmi Jelen-, Regéczy Szabina Perle műfordítói tevékenységéért Irodalmi Jelen- és USR-díjat kapott. A képzőművészet kedvelői Ódry Mária, Brittich Erzsébet, Kolumbán Zsolt, Katona István, Szabó Péter és Csernyánszky Judit festményeit, grafikáit, ex libriseit tekintették meg. Ha Isten éltet, találkozunk szeptemberben! Regéczy Szabina Perle műfordító, az aradi Tóth Árpád Irodalmi Kör elnöke Nyugati Jelen (Arad) 2016. október 1.Véletlen megemlékezésJó embernek kellett lennie Fazakas Mihálynak, ha egyetlen hívó szóra húsznál többen jelentek meg sírjánál egy szál virággal. És jó embernek kell lennie annak a húsz emlékezőnek is, akik Balázs Antal hívó szavának eleget téve, tegnap körülállták a sepsiszentgyörgyi közös temetőbeli sírt. A véletlen megemlékezés egy tíz évvel ezelőtti temetéssel kezdődött, Fazakas Mihályt 2006 januárjában búcsúztatták hozzátartozói, barátai, ismerősei. Balázs Antal már a temetésre megfaragott egy kis méretű kopjafát egykori Cantus Firmusbeli dalostársa emlékére, melyet aztán a sírkeret fejrészéhez erősített. Néhány nappal ezelőtt azonban a kopjafa eltűnt – hogy hogyan, milyen körülmények közt kél lába ilyesminek egy temetőben, arra most hadd ne térjünk ki. Anti bácsi tehát újat faragott, és miközben helyére szerelte, figyelt fel arra, hogy épp tíz esztendeje hunyt el Fazakas Mihály. És született is benne rögvest az ötlet: milyen szép lenne, ha a sír mellett összejönnének a dalárdások egykori társukra emlékezni, mert Fazakas Mihály, az egykori bardoci tanító megérdemli, hogy akik jó baráti viszonyban voltak vele, eljöjjenek hozzá egy szál virággal – ezt már a tegnapi megemlékezésen mondta Balázs Antal. És gyűltek is a virágok a fejfa két oldalán lévő vázákban, és szaporodtak az emlékezés virágai is, „még tudjátok, mikor mondta felesége, hogy na Mihály, mehetünk haza? Amikor Mihály a borospohár mellett rázendített arra, hogy Hazudnak a gyöngybetűk a hófehér papíron”, de mégsem ezt énekelték el a sír mellett az emlékezők, hanem a Tebenned bíztunk eleitől fogva kezdetű zsoltárt. Egy kis megemlékezés, a véletlenek tetőzéseként épp Mihály napján. Jó emberek idézték meg társukat, aztán csendesen szétoszoltak. Maradtak a virágok, és a fejfához rögzített kopjafa, rajta az a két szó, amely mindenkit megillet, akit nem felejtenek el: in memoriam. Váry O. Péter Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. március 21.Istennek, hazának, tudománynakA protestáns iskolahálózat történelméből „Istennek, hazának, tudománynak!” – a Jókai Mór által a pápai alma maternek választott jelmondat talán a legtalálóbban adja vissza a protestáns iskolák szellemiségét. A sepsiszentgyörgyi unitárius templom közösségi termében és a Józsa Lajos Unitárius Közösségi Házban berendezett iskolatörténeti vándorkiállítás – amely a Protestáns iskolatörténeti mozaik címet viseli, és amely a Református Tehetséggondozó Alapítvány és a Reformáció Emlékbizottság kezdeményezésére készült – hiánypótlónak számít, hiszen arra vállalkozik, hogy 500 év rendkívül gazdag történelmét foglalja össze. Mint neve is jelzi: mozaik, azaz a teljesség igénye nélkül felvillant számunkra egy-egy felemelő korszakot a protestáns iskolák történetéből. Az alap történelmi ismereteken kívül elsősorban az irodalmi alkotások szolgáltatnak háttér-információkat a témához, íróik maguk is egykori kollégiumi diákok lévén. Itt említem rögtön Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regényét, amely a XIX. századvégi debreceni református kollégium világát ismerteti a kisdiák Nyilas Misi sorsán keresztül. Bár ez a világ zordnak hat az író ábrázolásában, Móricz többször hangsúlyozta, „ami kedves van a darabban, az debreceni emlék, ami nem kellemes, az máshonnan jött”. Szabó Magda Abigél című regényében a főszereplő Vitay Georgina, Gina kerül 1943-ban egy vidéki református intézetbe. A Matula zárt, puritán világa szintén önéletrajzi ihletésű, ugyanis az írónő egykori kollégiumára, a debreceni Dóczy Leánynevelő Intézetre ismerhetünk benne. És bár a szigorú szabályok, a szoros napirend kezdetben megkeseríti a főhősnő életét, hamar rájön, hogy valójában ez a rend és fegyelem egyben jótékony is, óvó és védő szerepet is ellát. Jókai Mór És mégis mozog a Föld regényének cselekménye szintén a debreceni kollégium falai közül indul, az író erdélyi vonatkozású, A nagyenyedi két fűzfa című elbeszélése pedig a XVIII. század eleji nagyenyedi református kollégiumot és annak diákjait emeli ki a kuruc-labanc szabadságharcok idején. De miről is szólnak a történelmi források? A protestáns kollégiumok alapításának igénye a reformáció elterjedésével egy időben jelentkezett Európa-szerte. A reformáció célkitűzése az egyház és a társadalom megújítása volt. Ennek pedig legfontosabb eszközei az anyanyelvi prédikáció, a nyomda és az iskola voltak. A Magyar Királyság területén a XVI. század első harmadától kezdve sorra jöttek létre a magyarság szempontjából meghatározó szellemi központok, így 1531-ben már a reformáció szellemében alakult meg a sárospataki református kollégium, ugyanebben az évben létrejött a pápai református kollégium is. 1538-ban a debreceni városi iskolát is reformátori vezetés veszi át, és megszervezik az alsó tagozattól az akadémiai tagozatig az oktatói és nevelői munkát, ugyanitt született meg 1577-ben az első magyar nyelvű számtankönyv. A Luthert követő magyarországi német nyelvű polgárság is sorra alakította át a középkori városi iskolákat humanista szellemben, mint például Leonard Stöckel 1539-ben alapított bártfai iskolája, vagy a Brassóban az 1540-es években, Johann Honter, Honterus polihisztor által létrehozott iskola, amelynek utódintézménye ma is a nevét viseli. A német nyelvű liturgiának és oktatásnak fontos szerepe volt a szász identitás megőrzésében Erdélyben. Kolozsvárott az 1557-es tordai országgyűlés határozata alapján létrejön Dávid Ferenc vallásalapító irányításával az unitárius kollégium. Az „óvári” kollégiumként emlegetett iskolában olyan kiválóságok tanítottak, mint Heltai Gáspár. Ugyanebben a században alapították még a kecskeméti, mezőtúri, szatmári, marosvásárhelyi református kollégiumot, a békési és a nagykőrösi református gimnáziumot. A XVII. században az erdélyi fejedelmek kiemelt szerepet szántak az oktatás támogatásának és az iskolaalapításnak a reformáció szellemében. Bethlen Gábor 1620-ban fejedelmi székhelyén, Gyulafehérváron alapított kollégiumot, amelyet két évvel később akadémiai szintre emelt. Szimbolikus jelentőségű, hogy épületét az egykori domonkos kolostor, illetve saját lakóháza helyén emeltette. Első tanárai külföldről meghívott költők, elismert tudósok, első magyar professzora pedig Apáczai Csere János, aki 1653–56 között tanított itt. Az 1658-as tatárdúlás után Apafi Mihály fejedelem elrendelte a kollégium áthelyezését Nagyenyedre, ahol a későbbiekben felvette Bethlen Gábor nevét. Kolozsváron 1608-tól a református oktatás is elkezdődött a Farkas utcában. Utódintézménye felvette egykori diákja és tanárja, Apáczai Csere János nevét. A zilahi református kollégium 1646-ban indult gimnáziumi osztállyal, 1902-től főgondnoka után Wesselényi Miklós Kollégiumként lett ismert. Székelyudvarhelyen 1670-ben jött létre a református kollégium. A század derekán Lorántffy Zsuzsanna és Rákóczi Zsigmond meghívására érkezett a híres cseh-morva pedagógus, Comenius a sárospataki kollégiumba. Bár Comenius 1654-ben eltávozott Patakról, az itt töltött néhány év nem múlt el nyomtalanul az iskola életében. Új tantervet dolgozott ki, amelynek része volt a szemléltetés és a színjátszás is. A nagy pedagógus alapvető műveinek egész sora született itt, köztük az első képes tankönyv, az Orbis Pictus (Ábrázolt világ). Debrecenben Descartes, Newton és Leibniz korszerű művei alapján oktatnak. A XVIII. században újabb protestáns gimnáziumok és kollégiumok jöttek létre, mint a csurgói református gimnázium, a pozsonyi, szarvasi, nyíregyházi evangélikus gimnáziumok, valamint a székelykeresztúri unitárius kollégium. A pozsonyi gimnáziumban a gyakorlati tárgyakat helyezték előtérbe, élő nyelveket is tanítottak, mint pl. francia, német, magyar. A XIX. században Sárszentlőrincen evangélikus gimnázium indult, amely a későbbiekben Bonyhádra költözött; 1859-ben Sepsiszentgyörgyön megalakult a Református Székely Mikó Kollégium. 1868 előtt egyetlen állami népiskola sem működött az egykori középkori magyar királyság területén, és azután is csak ott létesítettek községi iskolákat, ahol nem voltak felekezetiek. A XIX. század második felében és a XX. század elején létrejöttek az első protestáns leánynevelő intézetek is, mint a debreceni református kollégium Dóczy Gimnáziuma, a budapesti Baár–Madas Református Gimnázium, a budapesti evangélikus leányképzés, a kolozsvári Felső Református Leánygimnázium, a sepsiszentgyörgyi református leánygimnázium. A protestáns kollégiumok céljaiban és szervezetében rokonvonások sokaságát fedezhetjük fel, bár számos különbség is van közöttük, hiszen más táj, más emberek közössége formálta ezeket az intézményeket. Közös bennük: a humanista háttér, eszmeiség, mint például az anyanyelvre lefordított Biblia és zsoltárok, a népoktatás szükségességének szemlélete, a műveltség nyíltsága, európai tájékozottsága és a nevelés sokoldalúsága. Vallották, hogy az ember formálható. Közös továbbá a tradíció és a haladás egységének sajátos szemlélete, a „docendo discimus”, a tanítva tanulás elve: az iskola önállóságra tanította a diákokat azáltal, hogy az alsóbb szinteken a tehetséges diákok közül választottak ki tanítókat, ők voltak az ún. publicus vagy privát praeceptorok, másképp az osztály- és magántanítók; a professzorok sokáig csak az akadémiai tagozatokon tanítottak. Diákönkormányzatok (vagy „coetus”) működtek: a protestáns kollégiumi diákság nemzedékeken át erős önkormányzattal, választott tisztségviselői útján intézte ügyeit. Közösek az alaptantárgyak is: alsó tagozaton kiemelt szerepet kapott a szépírás, számtani alapművelet, Európa országainak vázlatos ismerete, zsoltáréneklés – természetesen anyanyelven –, bibliai és erkölcsi ismeretek; míg felsőbb tagozatokon a latin nyelv, a görög-római kultúra, stilisztika, retorika, poétika, aritmetika, földrajz és történelem, természettudományok, szent nyelvek, teológiai stúdiumok voltak tanulható tantárgyak. Közös vonás az is, hogy haladó szellemiség jellemezte a tantestületet, mindig az adott kor aktualitásaihoz igyekeztek igazodni a tudományok terén, elég megemlíteni azt a tényt, hogy Descartes racionalizmusa, majd Newton és Leibniz tudományos hatása a fizikában és matematikában a protestáns iskolák közvetítésével jelentkezett először Magyarországon. Fontosnak tartották az éneklést, kórusok működését: temetésekre, valamint családi ünnepekre a kollégiumi énekes diákok a XVI. századtól kezdve már szervezetten jártak. Jellemző volt a külföldi egyetemjárás („peregrinatio academica”), a peregrinusok kezdetben a wittenbergi egyetemet látogatták, majd a heidelbergit, a németalföldi, svájci, angol akadémiát. 1526 és 1789 között mintegy 25 ezer magyar diák látogatott külföldi egyetemet. Ők a megszerzett tudást itthon kamatoztatták, többen az itthoni szolgálatot választották, viszont rendszeresen tartották a kapcsolatot nyugat-európai kollégákkal. Közös e rendszerben a támogatás mikéntje is: nemcsak az egyház részéről, hanem a helyi tanács és a helyi közösség is adakozott sok esetben, és ezáltal aktívan részt vett a tanintézmények fenntartásában, de még ún. „angol pénzről” is beszámolhatunk a nagyenyedi kollégium esetében, ahol az angol király, I. György is gyűjtést szervezett a kuruc–labanc harcok során sérült kollégium újbólépítésére. Az is közös ezen iskolákban, hogy a magyar nemzeti törekvéseket, a magyar hazát szolgálták kurucként, majd ’48-as nemzetőrként, honvédként, illetve a világháborúkban. A protestáns kollégiumok sorsa is hasonló: gondoljunk itt ellenreformáció által üldözött iskolákra, a kommunista rendszerre, amely évtizedekre beszüntette a felekezeti oktatást – kivételt képez a debreceni református kollégium –, vagy gondoljunk a boldogabb időkre, az 1990-es évek elejére, amikor újra létrejöhettek ezek az iskolák. Összegzésként megállapítható: ezek az alma materek az életre képesítő tudás és a jellemformálás helyszínei is egyben, hiszen a magyar kultúra, a magyar tudomány számos nagy alakját köszönhetjük a protestáns kollégiumi oktatásnak. A teljesség igénye nélkül néhány név: Apáczai Csere János, Kőrösi Csoma Sándor, Bölöni Farkas Sándor, Csokonai Vitéz Mihály, Kölcsey Ferenc, Fazekas Mihály, Bolyai Farkas, Bolyai János, Arany János, Jókai Mór, Petőfi Sándor, Kossuth Lajos, Kriza János, Berde Mózsa, Orbán Balázs, Benedek Elek, Gyárfás Jenő, Móricz Zsigmond, Ady Endre, Tisza István, Krúdy Gyula, Szabó Lőrinc, Bay Zoltán, Szabó Magda, Varga Nándor Lajos, Kós Károly, ifj. Kós Károly, Áprily Lajos, Beke György, Nemes Nagy Ágnes. Az évszázadok során a protestáns kollégiumok nemzeti kultúránk kibontakoztatásának termékeny talajául szolgáltak, és folyamatos táplálói lettek, egyúttal jelképei a folytonos küzdelmekben a hitnek, a kultúrának és tudományosságnak. Magyarósi Imola Háromszék (Sepsiszentgyörgy) 2017. április 26.A Ludas Matyit adja elő a Hargita együttesCsíkszeredában mutatja be csütörtökön este 7 órától Ludas Matyi című táncjátékát a Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes a városi művelődési házban. Kettős évforduló előtt tisztelgett 2016-ban az együttes a Ludas Matyi feldolgozásával: a tavaly 250 éve született Fazekas Mihály, a mű szerzője előtt, és az 1816-ban közkézre ajánlott és kiegészített mű előtt. A produkciót már több településen is bemutatták, de mint a keddi sajtótájékoztatón fogalmaztak az alkotók, folyamatosan változik az előadás. „Sok jó ötlet került be, sok jó ötlet került ki. Ez a műsor még nincs kész, sosem lesz kész” – mutatott rá Szabó László tánckarvezető. Az előadás közös munka eredménye: a társulat tagja, Kelemen Szilveszter rendezte a mű táncos újraalkotását Böjte Róbert, Kósa Gabriella és Szabó László segítségével. Dramaturgiai tanácsokat Fazakas Misitől kaptak, a zenei anyagot Mihó Attila szerkesztette. „A mi felelősségünk, egy erdélyi kulturális intézmény felelőssége, hogy az ifjúság lehetőséget kapjon, sikere legyen, boldoguljon” – mondta András Mihály, az együttes igazgatója. Kelemen Szilveszter úgy nyilatkozott, az előadás létrehozásakor az volt az elsődleges céljuk, hogy olyan produkció szülessen, amelyet szinte bárhol el tudnak játszani. „Nem akartunk művészkedni, nem akartuk eldugni az üzenetét. Egyszerű előadást akartunk, olyat, amelyet az utcasarkon, minden faluban el lehet játszani, és megelégedve távozzon a közönség. Túlnyomórészt olyan műsoraink vannak, amelyet nehéz a „házból” kivinni, ezt könnyen tudjuk mozdítani. Azt akartuk, hogy egyszerű és érthető legyen, az emberek szórakozzanak és kapcsolódjanak ki” – mutatott rá a rendező. Péter Beáta / Krónika (Kolozsvár) lapozás: 1-30 | 31-31
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
